wasmachstdu?

halálra ettem magam. ha egy sütivel kevesebbet eszem meg, akkor lehet jobban lennék, mint ahogy most vagyok. úgy érzem egész délutáni programom sorozatnézés lesz, mert másra képtelen vagyok.

igazi német vasárnapi ebéden vettem részt, abból az alkalomból, hogy az egyik lakótársam elköltözik berlinbe. ő fözött. rakottkrumplit, csak németesen. itt nem raknak bele tojást és kolbászt, de rakott krumpli volt. brokkolival társítva. isteni volt. mellé ittunk német borocskát. egy másik lakótársam, és a költöző lány egy barátja volt meginvitálva. iszonyatosan sokat ettünk, és ezután kiderült, még desszerttel is kedveskedett nekünk. 4 félével. ezek azok a sütik, amelyekkel minden egyes nap szemezek a pékségekben, de hát annyi van, hogy lehetetlen végigkóstolni. na most volt 4félét ehettem. a díjat a tschibo-s marshmallow-os csokis torta vitte. egyszerűen isteni volt. csokitorta, és belsejében marshmallow van. és megmelegítettük. nyammiii! aztán sorban megkóstoltuk, áfonyás-pudingos torta, vaniliapudingos torta, és sajttorta. haha és most meg nem tudok megmozdulni.

rosszul vagyok ha arra gondolok, hogy 4 óra múlva jelenésem van a hafthornban erasmusos barátaimmal. ez potsdam egyik legjobb diákétterme. és óriáshamburgerezni járunk oda, asszem már említettem.

miért kell másnaposan, betegen egy 3-4ezer szavas Fidesz kampányelemzést írnom otthonra? :( ha nem tudnátok mit jelent az erasmus, akkor véleményem szerint azt jelenti, hogy két egyetemet csinálsz egy időben, két külön helyen.

beteg nyűgös böri vagyok, azért nyilván jó lehetőség az erasmus, és pofámat befoghatom. csak most nem jó

dance step mit vorkenntnisse

barbarával tesinek felvettük ezt meg az úszást. jelentkezésnél mondta a néni, hogy ha kezdők vagyunk, akkor nem ajánlja, de mi mondtuk, á, oké lesz nekünk. néha nem értem magam, amikor gondolkozás nélkül belevágok dolgokba, amelyekbe lehet nem kéne. főleg úgy, hogy azt se tudtam mi ez.

na tegnap elmentünk erre az órára. ittlétem alatt a legjobban tegnap nevettem. a világ legviccesebb dolga ez :D kiderült, hogy latin táncok és aerobik step ötvözete. tegnap chachacháztunk step padokon. :D és most már értem miért kell tudás hozzá..mert mindenki barbarán és rajtam kívül ismerte a lépéseket, mi meg mint két kis gyökérke hátsó sorban próbáltuk utánozni az embereket. nem mertünk egymásra nézni, mert ha egymásra néztük, elkezdtünk szakadni. egy szót se értettem abból, amit a tanár mondogatott a következő lépésekről. másfél órás volt!! :D megszakadtam szó szerint. ja és a tanár férfi, 100%-ig meleg, és annyira vicces, mert teljes beleéléssel csinálja és látom az összes fogát, amikor mosolyogva magyarázza, hogy mit kell csinálni. a legjobb pedig benne, hogy nagyon aljas német technóra csináljuk. bízom benne, hogy valamikor scooterre is fogjuk.

szóval elsőre elég groteszk volt :)

látogatóm érkezett

a múlt hétvégén. csak most van időm megírni. :) zituka, az én kis oroszmagyar barátnőm fogta magát és kijött hozzám péntek reggel.

1 nap: csütörtöki buli utáni 2 óra alvással kimentem elé berlinbe. hazavittük a kis cuccait. barbarától az olasz barátnőmtől (aki egyébként a legjobb barátnőm lett itt az elmúlt pár hét során, őt az elején azért nem mutattam be, mert akkor még nem igazán ismertem), aki egy emelettel lejjebb lakik, elkértük a francia matracukat, szóval zitukának lett is hol aludnia. aztán egyből visszamentünk berlinbe és igazi turisták voltunk. sétáltunk egy jót: potsdamer platz - film haus - holocaust denkmal - brandenburger tor - reichstag - berlin hauptbahnhof. zitukának nagyon tetszett a vasútállomás, és igaza is van, én is szeretem, egyáltalán nem egy keleti vagy egy nyugati. iszonyatosan jó üzletek és éttermek vannak, tiszta, olyan mint egy reptér. aztán elvittem zitát a török piacra. ahol először is ettünk egy isteni dönert. annyit nevettünk az étteremben. mert először csak azt vettük észre, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik nem törökök. nagyon nem turista hely volt. azután egyszer csak észrevettük, hogy mi vagyunk az egyetlen nők is. ez kicsit érdekes volt így, de mi jókat nevettünk. adtak nekünk ingyen török teát is hozzá. ezután már jóllakottan a török piac dzsungelébe vetettük magunkat. imádtuk mindketten, és végül 4 hatalmas gránitalma birtokosaként visszamentünk Potsdamba. ja vettünk 1 euro-s sangriát a lidl-ben. haha, és nem haltunk meg, úgyhogy érdemes kipróbálni. aztán meghívásunk volt Sara-hoz, ahol pizzaparty volt. Mi a döner után nem bírtunk egy falatot se inni, úgyhogy csak ittunk. Mindenki berúgott, a többiek elmentek bulizni, Barbara, Zita és én inkább hazamentünk Babelsbergbe. Arra emlékszem, hogy hajnalig beszélgettünk a Zitával otthon, halvány emlékek, hogy miről, és hirtelen rájöttünk mennyi az idő és mintha megnyomtak volna egy gombot, kidőltünk.

2. nap - szombat: nagyon késő délelőtt felkeltünk arra, hogy úristen sietnünk kell, mert 1-kor találkozunk Barbarával és Marinával az állomáson. (de még elfogyasztottuk a gránitalmáinkat. be kell vallani, nagyon finom volt.) Ugyanis mentünk shoppingolni, az Alexander Platz-ra, az Alexa nevű bevásárlóközpontba.  Sok minden másra az előző nap miatt nem voltunk képesek. Aztán még elmentünk a Check Point Charlie-t megnézni, ami nagy csalódás volt számomra, hiszen mára egy szuvenír boltokkal körülvett nagy tábla és kész. Aztán még kicsit nézelődtünk a Friedrich-Strasse-n, ez kicsit itt olyan mint Budapest Andrássy utcája. Ezután vissza potsdamba- és elmentünk az itteni egyik legjobb kávézó-étterem-kocsmájába. Ahol a kötelező óriáshamburgert sültkrumplival és berliner weisse rot menüt ismertettem meg zitával. persze én találtam ki ezt a menüt, de ezen a helyen itt, én mindig ezt eszem, mert isteni a hamburger és szinte olyan nagy, hogy nem lehet megenni és ez a sör pedig ver mindent. jó valószínűleg a fiúk, akik nem szeretik az ízesített sört, mást mondanának. ugyanis ez málnás sör. hazamentünk trécselés persze megint egész sokáig.

3. nap - vasárnap: potsdam túrára indultunk. először a sanssouci parkba mentünk, ahol megnéztük a schloss sanssouci-t, a kínai teaházat, és elsétálgattunk a neue palais-ig. aztán ha már ott voltunk, megmutattam neki az egyetememet is egy kicsit. ezután elsétáltunk az orangerie-ig, ami meg csak szimplán a vendégház volt régesrégen, de persze ez is egy csodaszép kastély. aztán elmentünk a branderburger strasse-re, sétáltunk egy helyet, és beültünk egy német vendéglőbe, amit thomas, a helyi srác ajánlotta. én ettem egy kolbászt, savanyúkáposztával és krumplival. zituka meg egy jó nagy csülköt ugyanezekkel a köretekkel. és ittunk hozzá egy-egy finom sört. ezután hazamentünk és szépen trécselés közben megittuk a zita által hozott egy isteni magyar bort.

4. nap - hétfő: reggel elrohantam iskolába egy órára, utána zitával találkoztunk a vasútállomáson. elmentünk az alexandworkába, ami egy ilyen kis orosz negyed potsdamban. néhány régi orosz mintára épített faházból áll, nagyon különlegesek. zitának különlegesen fontos, az orosz gyökerei miatt :) aztán elmentünk a branderburger strassére enni egy dönert, mi mást persze. utána nézelődés ott és végül haza kellett jönnünk, összepakolni és kimenni berlinbe. az itteni ázsiai gyorsétterem láncot sem hagyta ki a zita, mert még a vonatra szállás előtt bemajszolt egy asian gourmet dobozt. :)

nagyon j volt ez a 4 nap, igazi kis turistákként bejárni ezt a két várost, ahol eddig csak tengtem lengtem. zitának az útikönyvét is rendszeresen felhasználtuk.

egy boldog reggel ilyen emaillel kezdődik:

“2. Az ösztöndíj összege havi 280 euróról havi 330 euróra nő.”

i <3 corvinus

watergate

ez a neve az egyik kedvenc klubomnak. kifejezettem tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti electro/minimal zenére ropni éjszakánként, szóval ha berlinben jártok, ezt ne hagyjátok ki. ebben a városban mindenhová van belépő, helyenként változik, hogy mennyi. a jobb helyeken, ahol a belépő összege garantálja is a buli minőségét, ott 10 euró körül van a belépő. magyarországon megszoktuk azt szerintem legalábbis, hogy kifizetünk valamit, de rendszeresen teljesen értékelhetetlen a buli, szóval kezdetben nekem is voltak aggályaim. de én azt mondom, hogy itt megéri kifizetni a pénzt, még ha magyar pénztárcával nem is olyan olcsó. mert itt a pénzedért azt kapod, amit elvártál. a watergate vízparton helyezkedik el. két emeletes. és az épület egyik oldala végig üveges, szóval nagyban táncolsz, vagy pihensz, és közben látod a folyót, meg a másik partot, nahát ez csodálatos. nagyon jó élmény. füstös a hely, ennyi a negatívum. nagyobb név, amin voltam, az format: b. restless c. albumát mutatta be, és rettenetesen jó volt. holnap meg megyek extrawelt & pan-pot-ra ugyanide. amúgy a beléptetés itt berlinben elég náci módon zajlik. ha az ajtós embernek nem tetszel, akkor azt mondja, hogy bocs, de ma ide te nem jöhetsz be. eddig szerencsém volt, vagy tudták, hogy a legkúlabb arc vagyok a corvinuson (vicc!), és bejutottam. de sokan nem szoktak.ha turista vagy, ha erasmusos, akkor kb. tuti nem mehetsz be. meg ha látszik, hogy részeg vagy akkor sem. fényképezni egyik helyen se lehet, szóval a fényképező is negatív pont. nincsen jó taktika, hogy mikor juthatsz be egy helyre, kb. vhogy a pofád számíthat. még a ruha sem, szerintem, mert berlinben nincsen ilyen, hogy mi számít jó ruhának és mi nem. csoportban sem lehet bejutni. de ha végre egyszer bejutsz, akkor jó vagy és jót bulizol. :D

http://www.facebook.com/watergate.club

kismongol első iskolai napja

több mint 1 hónapja itt vagyok, és csak ma kezdődött el az iskolám. már vártam icipicit. reggel nagyon izgatott voltam, féltem is. most este 6-ra azt mondom, már ma kipurcantam. egy hónapnyi úgymond semmittevés után az agyam olyan sok információt kapott, hogy huha.

reggel 10-től 12-ig volt egy ‘Das politische System der Bundersrepublik Deutschland in europäischen Kontext’ című órám. előadás nagyon sok nagydarab némettel. senkit se ismertem, egy erasmusos sem volt rajta, úgyhogy kis magányos, ázsiai, szorgos lúzerként üldögéltem és jegyzeteltem. hallgattam a tanár urat, mondjuk úgy, hogy a 40%-át megértettem annak, amit mondott. tömve volt az előadó, ami nem olyan barátságos, mert túl sötét, sötétszürke és piros színekben pompázik. néhányszor amikor nagyon elpilledtem, gondoltam, hogy megszólítom a mellettem ülő nagyon látványosan unatkozó kosaras fiúkat (kosárlabdával és nagy edzőtáskával jöttek), hogy milyen lesz ez az óra, a vizsga, de aztán nem mertem. óra végén a tanárhoz odamentem, hogy nekem picit nehéz ez az óra, ugyanis a németem még elég gyenge lábakon áll. kedves volt, mondta, hogyha akarom, akkor a vizsgán a kérdések németül lesznek, de angolul megválaszolhatom őket. szóval lehet akkor megpróbálkozom ezzel a tárggyal, mert alapból amúgy érdekes.

aztán délután 14-től 16-ig volt egy angol nyelvű órám ‘Comparative approach to local governance and democracy’ néven. ez iszonyatosan durván nehéz lesz. viszont ez az egyetlen tárgy, amire esélyem van, hogy otthon elfogadják. emiatt meg kéne csinálnom, de mester másodéves tárgy, két vendég holland professzor tartja, és csak 8 alkalommal lesz a félévben. úgy hívják ezt, hogy blokkszeminárium. kutatást kell csinálnod a félév során, amiről prezentálsz, és márciusban meg egy összegzést a kutatásról. 6-an vagyunk összesen a kurzuson. itt be kellett mutatkozni, kiderült, hogy erasmusos vagyok meg BA-s, szóval kicsit fiatalabb voltam, mint a többiek.

viszont megismerkedtem egy nagyon kedves bulgár lánnyal, aki anno kijött erasmussal ide, de itt ragadt és most már 4 éve itt él és tanul. nagyon segítőkész lány volt, beszélgettünk sokat az óra után, és cseréltünk telefonszámot, meg emailcímet. a reggeli bundesrepublikos tárgyat, ő anno megcsinálta, és van is könyve. úgyhogy lelkesen felajánlotta, hogy odaadja nekem, én meg örömmel elfogadtam. úgyhogy legalább egy könyvvásárlást megúszok. ja és amilyen hatalmas mákom van, kiderült, hogy a nemzetközi irodában dolgozik, úgyhogy sokat fog tudni nekem segíteni a kreditátvétellel, meg ilyenekkel. Erről az óráról viszont csak annyit tudok, hogy nehéz lesz, mert a holland tanárok nem utaztak ide, és csak egy német tanár beszélt az óráról, szóval csak fél órás volt, és nem kezdődött még el.

végül 16-tól 18-ig egy ‘German and American Politics in Comparative Perspective’ nevű órám volt. és teljesen lenyűgözött. eleve a tanár, nt-sek ti tudjátok miről beszélek, molnár tamásnál és balogh istvánnal is szexibb. ami szerintem fontos egy szempont, mert ösztönzi az órára járást és a figyelmed nem terelődik el másra. :) haha, najó, csak viccelek természetesen. az óra lényege a címben rejtőződik, de nem hagyományos óra. ami azt jelenti, hogy két másik iskolával állunk kapcsolatban: University of Münster-rel és a University of Wisconsin-nal. Mindannyian egy időben vagyunk jelen, ami azt jelenti, hogy szegény amerikaiknak kicsit reggel van ez az óra. Minden hétre előre megvan adva olvasmány (rohadt hosszú), és ezt mind a három iskola ugyanezt a kurzust végző diákjainak el kell olvasnia. Aztán az óra első fél/1 órájában a helyi tanárral beszéljük meg a szöveget, vitatkozunk róla, stb. Aztán a második felében fellépünk egy online felületre, ahol csoportok lesznek. Mi 8-n vagyunk itt, az amerikaiak 5-en, a münsteriek pedig 7-en azt hiszem. És ebből lesz nagyjából 3 csoport, és a 3 csoportnak lesz egy-egy chat ablaka és ott megbeszéljük egymással ezeket a dolgokat. Mindig előre kijelölnek embereket, akik aznap úgymond moderálják a beszélgetést, azáltal, hogy felkészülnek kérdésekkel. Elég durva. Ma kipróbáltuk ezt, és iszonyatosan izgalmas volt, hogy az amerikaiak mennyire máshogy látják a dolgokat, meg mi, meg ahányféle ember, annyi vélemény. Bemutatkoztunk egymásnak a három iskolával, ami tök vicces volt. Webcamerával, meg mikforonnal, mindenki a három iskolából sorban egymásnak elmondta, hogy ki kicsoda, honnan jött. Tényleg nagyon vicces. Aztán van egy nagy fehér felület, amire így igazából amit mindenkivel meg akarsz osztani írhatod vagy rajzolhatod. Ma még mivel tényleg ilyen első óra volt, mindenki rajzolgatott oda, ilyeneket, hogy amerikai zászlót, meg hogy i love germany, america, blabla. Jókat nevettünk. Aztán kicsit komolyabbra terelődött a szó, és a mai olvasmányról volt szó. és arról volt szó, hogy america is exceptional, or not. exceptional from what or who. ezek voltak az első kérdések azt hiszem. és így indult el egy beszélgetés. szóval elég klassz meg érdekes.

nagyjából ennyi volt az első napom, most még kicsit internetezek itt az iskolában, mert még mindig nincs otthon. :( úgy tűnik ennyi után, hogy az egyetem itt, nem ugyanazt jelenti otthon. corvinuson két szakkal, azért néha tanulnom kell, meg nem unatkozok azért annyit, mint első évben, de azért elég szépen meg tudom csinálni, anélkül, hogy belehalnék. itt pedig rendesen kell olvasni, kétszer lehet csak hiányozni, és óráról órára tanulni kell.